Dr. Mangó Gabriella előadása
Néhány nappal ezelőtt egy rendez-
vényen vettem részt, ahol szeren-
csémre volt alkalmam meghallgatni
Dr. Mangó Gabriellát.
Elbűvölt a doktornő lenyűgözően
kedves és közvetlen előadása.
Fia izületi sérüléséről, peptidekkel
való kezeléséről és csodálatos
gyors gyógyulásáról számolt be.
A doktornő volt olyan kedves és
rendelkezésünkre bocsátotta az
előadás teljes anyagát. Az anyag-
ban található röntgen felvételek
magukért beszélnek.
Olvassátok el a cikket
mert nagyon érdekes
és tanúlságos!
„Használd az erőd!”
Nem tudom, Önök hogyan vannak vele, mennyire fáradnak el a hétköznapok teendőiben és milyen szokásokat alakítottak ki a feszültségek levezetésére, a feltorlódott problémák feldolgozására, de nekem a kikapcsolódásra az egyik lehetőségem, hobbim, családdal együtti programom, a televízió nézés. Azok, akik ismernek engem, tudják, hogy háziorvosként, magánorvosként és természetgyógyászként, bio-rezonanciával dolgozom, s azt is tudják rólam, hogy 7 gyerekem van, közülük 14 év alatt is egy páran. Amikor este hazaérünk, megbeszéltük a napi történéseket, túl vagyunk a vacsorán, a fürdésen, akkor „levackolunk” a tv elé, s megnézzük a Bűbájos Boszorkák éppen aktuális részét… Most szinte látom Önt, hogy felkapja a fejét, hogy mi fog most ebből kisülni? orvos, gyerekek, peptid, boszorkák… Szóval a Bűbájos Boszorkákban volt egy olyan rész, amikor a Prue-ra, az egyik női főszereplőre álmában támadt rá valami gonosz, s a női főszereplő teljesen megbénulva tűrte, viselte, hogy sodródik tehetetlenül, halad a halál felé, ami ellen, hiába, hogy a gondolataival tudott mozgatni tárgyakat, tudott védekezni, nem tudott tenni semmit, mert nem hitte el, hogy képes arra, hogy uralja a sorsát, hogy irányítsa az életét, hogy ne elszenvedője legyen a cselekvésnek, hanem aktívan tevő része…
Miért írtam ezt Most le Önöknek?
Orvosként nem egyszer kerültem már olyan helyzetbe, hogy „igen,
contrefacon louis vuitton ez a betegség van, az orvostudomány, a természetgyógyászat erre, meg erre képes ebben a helyzetben, ezt lehet tenni”, s asszisztáltam végig a betegek kétségbeesését, kiszolgáltatottságát, a műtétek utáni fájdalmát, tehetetlenségét, a szinte bénultságot, amivel a betegek, s a hozzátartozóik a nagyobb betegségeket viselik. Mivel ennyi gyerekem van kerültem már olyan helyzetbe is, hogy orvosként és szülőként majd megfojtott a felelősség, amikor egyik-másik gyerekem lázas beteg volt, vagy éppen egy asztmás rohamot éltünk meg.
Az egyik kisfiam, Gábor, most 12 éves. Ez év februárjában többi osztálytársával együtt volt síelni, s egyik nap, amikor hazajött elmesélte, hogy elkaszálta őt valaki, nagyot roppant a bal térde, majd vissza is roppant, aztán ő felkelt, s lesíelt a pályán, s hazajött. Amikor megvizsgáltam a srácomat, akkor nem találtam semmi kórosat nála, nem volt a térde duzzadt, nem volt melegebb, nem volt fájdalmas a térde, azt gondoltam, hogy kicsit felnagyította a gyerek a történteket. Telt az idő. A gyerek nem panaszkodott, csak májusban szólt újra, hogy nem tudja behajlítani rendesen a bal térdét. Újra megvizsgáltam, a térd behajlott, nem találtam semmit, azt gondoltam, hogy „itt van az év vége, nem akar a gyerek suliba menni…”
Eljött a szeptember. Egyik este szólt a srácom, hogy „Anya, nézz ide, eddig tudom behajlítani a térdem, tovább nem”, s valóban, kb. 30 fokot zárt be a combcsontja és a lábszárcsontja, s tovább nem ment a térde, „elakadt”. Természetesen megijedtem. Térd RTG, bal térdMR, gyerek-traumatológus-sebész vizsgálata, s megkaptuk a diagnózist: osteochonrozis dissecans, aminek, mivel a combcsont térd felőli oldalán volt egy 13 mmes átmérőjű elhalt, s vérellátás nélküli csont és porcrész, a megoldása egy kb. 3 órás műtét lett volna, ahol ezt a csontrészt kiszedték volna artroskóppal (ez egy kis kamera, amivel a térdízületbe kukucskálnak bele és operálnak ), s kifúrtak volna az ép csontjából kis apró csonthengereket, 10-20 darabot, amivel pótolták volna az elhalt csontot. Mindez miatt 4 nap kórház, 2 hét iskolába járási tilalom, 2 hónap mankózás társult volna.
A műtétet, azt javasolták, hogy ne halogassuk, okt. elején CT, a pontos lokalizáció tisztázása miatt, majd várnak bennünket az osztályon.
Elképzelhetik, hogy mint orvos, mint szülő, ott álltam tehetetlenül, úgy érezve,
replica orologi di lusso hogy sodródom az árral, kétségbeesve, kiszolgáltatottan, előre megélve a gyerekem fájdalmát, mi lesz, ha túl vagyunk a műtéten, mi lesz, ha nem sikerül, nem sportolhat, kiesik a suliból, nagyon fog fájni neki, de ha nem megyünk a protokoll ( kezelési eljárás, tanács, előírás) után, akkor tönkremehet a térde, s egy életre nyomorék, beteg, esetleg térdprotézises lehet a gyerek….
Úgy álltam ott, mint Prue…. s akkor eszembe jutottak a peptidek. 1 hónapot adtam magunknak, hogy meglássuk, mihez tudunk kezdeni. 1 hónapig felmentettem őt testnevelés alól, vízilabdázott ugyan,de a vízilabdán csak a vízben mozoghatott, úszhatott, a talajgyakorlatokat letiltottam, s elkezdtük használni a Pk04, Pk05, Pk01, és Pk14-es cseppeket 2-2 cseppel. Érdekes volt, hogy amikor a Pk01-et kezdtük el használni, akkor a gyerek elkezdett panaszkodni, hogy Fája a térde! Ez azért érdekes, mert a regeneráció is mindig fájdalommal jár. Kb 2 hét után azt láttam, hogy már kevesebbszer akad el a bal térd, a fájdalom viszont ugyanúgy megvolt. Egy hónap után elérkezett a Ct időpontja. A Ct-n azt lehetett látni, hogy az elhalt csontrész felszívódott! Az alatta lévő csontos rész porccal fedett, mondta is a Ct-s szakember, hogy „igen ez egy lezajlott osteochondrozis dissecans. Ő ezzel nem szaladna sebészhez, majd regenerálódik a térd, ami veszélyt jelentett volna, az elhalt csontrész, az eltűnt, itt nem kell műtéttel sietni”. A traumás orvos nem érette, hová lett a vérkeringés nélküli darab csont, még mindig műteni akart, de most a rekonstrukció miatt. Ezután kezdtük el szedni másnaponta a Sigumirt, a közbülső napon használtuk tovább a folyékony peptideket. Kb 10 nap ilyen kezelés után abbamaradt Gábor térdfájása, 3 hét múlva mentünk kontrollra, MR-re, ahol a kezdetihez hasonló képet kaptunk, csak az üreg belső részét nem elhalt, hanem élő, éppen beépülő csontsejtek tömege alkotta. Február elejére kértünk egy újabb időpontot MR-re, hogy megnézzük, meddig jutottunk el. Természetesen Gábor a peptides kezelés alatt végig Calciumpótlásban és D-vitamin pótlásban részesült. A méregtelenítést biorezonanciával oldottam meg. Gábor végig sportolt, nem volt elviselhetetlen fájdalma, egészséges gyerek tudott maradni!
HA egymásmellé állítom az orvosi terápia adta lehetőséget (3 órás műtét, 2 hónap gipsz, 2 hónap mankózás, 2 hét fekvés), s a peptidek adta lehetőségét, akkor a mérleg nyelve egyértelmű, hogy merre dől!
Ezt a levelet Gábor tudtával és belegyezésével írom Önöknek, hogy ha úgy érzik, sodorja Önöket az élet, sodródnak a betegségükkel, akkor se adják fel, merjenek hinni, merjenek bízni, merjenek álmodni, s MERJENEK TENNI!
Mert erőnk van, csak használnunk kell!
Tisztelettel: Dr Mangó Gabriella
Gyöngyös, 2011.11.15
Vissza az előző oldalra
